Ecclesiastes 9

Ugyanis az a gazdagság elvész valami szerencsétlen eset miatt, és ha fia született néki, annak kezében nem lesz semmi.1A mint kijött az ő anyjának méhéből, mezítelen megy ismét el, a mint jött vala: és semmit nem vesz el munkájáért, a mit kezében elvinne. ^a 2Annakokáért ez is gonosz nyavalya, hogy a mint jött, a képen megy el. Mi haszna van néki abban, hogy a szélnek munkálkodott? 3És hogy az ő teljes életében a setétben evett, sokszori haraggal, keserűséggel és búsulással?

Megelégedettség

4Ez azért a jó, a melyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden ő munkájából, a melylyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak száma szerint, a melyeket adott néki az Isten; mert ez az ő része. ^b 5És a mely embernek adott Isten gazdagságot és kincseket, és a kinek megengedte, hogy egyék abból és az ő részét elvegye, és örvendezzen az ő munkájának: ez az Istennek ajándéka! ^c 6Mert nem sokat emlékezik meg az ilyen az ő élete napjainak számáról, mivelhogy az ő szívének örömét az Isten kedveli. 7

Gazdagság és tisztesség is hiábavaló

8Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy baj az az emberen; ^d 9Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya! 10Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek, ^e 11Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve, ^f 12A napot sem látta és nem ismerte; tűrhetőbb ennek állapotja, hogynem amannak. ^g 13Hogyha kétezer esztendőt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden? ^h 14Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az ő kívánsága be nem telik. 15Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élők előtt járni tud? ⁱ 16Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme! 17Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál. ^j 18Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek abban?